Tsitári-kápolna és forrás (Kutyika) – Mária kegyhely

Tsitári-kápolna és forrás (Kutyika) – Mária kegyhely

Tsitári-kápolna

A legendás forrás és a Tsitári-kápolna egy fákkal és tujasorral takart kis kertben foglal helyet, amire a mit sem sejtő erre járó talán rá sem hederítene, első pillantásra annyira jelentéktelennek tűnik a lombok mögött megbújó kegyhely. Pedig mindenképp érdemes ide betérni. Ha másért nem, a festői környezetért, illetve a hűsítő forrásvízért, ami nyáron különösen üdítő, de ezen a frissítő idillen túl is találunk itt élményt és érdekességet, ami a néphagyományba és a környék múltjába enged betekintést.

Tsitári kereszt, ahol a hősök is imádkoztak
Alig pár méterre a tsitári kápolnától, ahol a forrás és hajdanán az első kereszt is állt, egy érdekes, barlangszerű járatot találunk a hegyoldalban. A legenda szerint a térképeken is feltüntetett „Szondi-alagúton” jártak a drégelyi várvédők a közeli kereszthez imádkozni, és itt miséztek 1552-ben is, amikor a török túlerővel néztek farkasszemet.

Kutyika forrás

A Kutyika és a kápolna története valamikor a régmúlt homályában kezdődött. Mint búcsújáró helyről az első írásos feljegyzést az 1850-es évekből ismerjük. Egy Ipolyságon élt megyei aljegyzőtől és levéltárostól, a honti népélet jeles kutatójától és jegyzőtől, Hőke Lajostól tudjuk, hogy a forrásnál 1852 nyarán egy váci asszonynak „imádkoztában” megjelent Szűz Mária. Az asszony a csodálatos eseményt elmesélte a helyieknek, majd hazatérte után a váciaknak is, ahonnan „ötszáz hitbuzgó aszszony”-nyal tért vissza a Kutyikához, „kik lobogókkal, énekekkel jöttek üdvözölni a kútban megjelent szűz Máriát.”
A váci asszonyok a forrás mellé egy kis kápolnát építtettek, amelynek falára „al fresco, egy a kútból kiemelkedő kis leányt, szűz Máriát ábrázolót pingáltatának.” Ez a freskó 1865-ig volt látható, majd az új festmény már a csodalátó asszonyt és a neki kisleány alakjában megjelenő Szűz Máriát ábrázolta. Idővel a honti templomatya egy másik kápolnát is építtetett a már meglévő mellé, amit 1948-ban elbontottak, helyén ma az a „lourdes-i barlang” áll, ahol a gyógyultak hálatáblái kaptak helyet.
A Kutyika „csodaerejű” vizét (bizonyíthatóan) a 19. század közepe óta használják különféle betegségek gyógyítására. Hogy a jelenések és a gyógyulások időben kapcsolódnak-e egymáshoz, az már a feledés homályába vész, ám a helyi legenda a régmúltba helyezve mesél az első csodás gyógyulásról.
A történet szerint valamikor a forrás mellett egy fakereszt állt. Egy pásztor és vakon született fia sokszor legeltette erre a nyáját. Gyakran imádkozott a keresztnél és az apa minden alkalommal megmosta a gyermek szemét a Kutyika vizével, amíg az egy napon meggyógyult, s látni kezdett. A gyógyulások írásos emlékével a már említett Hőke Lajos 1866-ban írt feljegyzéseiben találkozunk először: Honton, 1854-ben 27 „csodálatos gyógyulást” jegyeztek fel és számos olyan későbbi esetről is tudunk, hogy szembetegek, bénák, némák, gyomorbetegek, idegbajosok stb. gyógyultak meg a Kutyika vizétől. Az ő hálájukat hirdetik a „lourdes-i barlang” falán látható táblák. Napjainkban is sok gyógyulást remélő ember keresi fel a forrást, vizéből nemcsak a zarándokok, de a helyiek is előszeretettel visznek haza.